AlpakkaStar

Szakdolgozatomnak a "minna no uta" címet adtam. A minna no uta magyarra fordítva annyit tesz, "dal mindenkinek". Szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a 70-es 80-as években japán fiatalok milyen dalokon nevelkedtek fel. Melyek voltak azok a dalok, amelyeket feltehetően mindenki ismer. Összesen kb 400 dal alapján dolgoztam, amiből egy párat bele raktam ebbe a prezentációba. Részletes magyarázatért hozzám forduljatok;)

Gyakori téma a telekollaborációs órán a magyar és a japán étkezési kultúra összehasonlítása. Olyan téma ez, amely aduász a japánokkal való kommunikációban. Ebben az esetben is a japán diákok kérésére indítottuk el ezt a témát, mintegy mellékesen. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a prezentáció nem túl összeszedett. Lényegében recepteket osztottunk meg egymással. A prezentáció ugyan elkészült, azonban a munkát kísérő kommunikáció nem volt túl izgalmas. A közös munkát azzal próbáltuk meg feldobni, hogy a receptekből elkészítettünk egy párat. Az egyik étel az ún oyakodon volt, ami egy egyszerű kínai kajához hasonlítható, ezt sajnos elszójáztuk, úgyhogy nagyon sós lett. A másik étel a sukiyaki, ami pedig egy hotpan-ban pár perc alatt elkészíthető kaja, nagyon finom lett! sőt! Igaz egyszerűen elkészíteni, azonban az alapanyagok beszerzéséhez némi tőkére volt szükség. Egy 2 és egy 4 személyes étel kb 10000ft ba került, plusz hozzájön még a japán szake és a szilvabor, ami pedig tovább 6000ft-ot jelentett. Úgy érzem ilyen szempontból kitettünk magunkért. Képek és rövid videók is készültek. A japánok lecsót főztek.

Japánban és Magyarországon is nagyon népszerűek a fürdők, ezért úgy gondoltam, hogy ezzel a témával felkelthetjük a japánok érdeklődését. Ami a prezentációt megelező információ cserét illeti, nem volt valami intenzív, azonban én magát a prezentációt jónak tartom. A telekollaborációs órán első alkalommal készítettünk közös prezentációt a japánokkal, ami szerintem nagyon jól sült el. Egyrészt fele munka volt nekünk, másrészt pedig megtapasztalhattuk a közösen készített munka örömét. Először összehasonlítottuk a két ország fürdőzési szokásait, majd ezekből kiindulva elkészítettük egy közös japán-magyar fürdő terveit. Ezen a ponton jöttek bele a csajok, nagyon cuki kis tervrajzot készítettek, csillag alakú medencével a közepén. A tervrajzos dia a lelke a prezentációnak!

Első média specializációs projektem. Összesen 3 ember keze van benne. A kutatás célja az volt, hogy megtudjuk, hogy a japánok milyennek látják a magyar zenét. Az eredmény, olyannak amilyen, tehát semmilyennek. Mivel ez az eredmény várható volt ezért igyekeztünk feltérképezni azokat a magyar előadókat, akik Japánban akárcsak egy alkalommal is, de felléptek. Ebből ugyan akadt egy pár, de olyan akire én személyszerint büszke lennék, nem nagyon. Érdekesség képpen megemlítettük az előadásban, hogy Seres Rezső Szomorú Vasárnap című gyilkos száma óta nem született világszerte ismert sláger magyarföldön. Azért sokat dolgoztunk vele, és elég szép listát hoztunk össze, kérdőívet is készítettünk, amelyet kitöltettünk 21 eredeti japán emberrel. Nagy dolgok azért nem derülnek ki belőle, mindenesetre jól mutatnak a diagramok a prezentációban:)

Koukyou koutsuu wo tanoshiku




A japán és a magyar tömegközlekedés jellegzetességeit próbáltuk meg összevetni közösen a japánokkal. Ez az a munka amibe talán a legtöbb energiát fektettem. Ez persze nem jelenti azt, hogy jó lett:) Bár a prezentáció is hosszú, de a felkészülés még ennél is nagyobb volumenü volt. Az ún. telekollaborációs órán a facebook csoport felületet használtuk, hogy megosszunk egymással képeket videókat stb... Az egyszerűség kedvéért általában a netről leszedett képeket szokták használni, azonban ehhez a projekthez rendkívül sok saját képet készítettem, amelynek betetőzése a videó, amelyet egy egynapos Budapest-túra eredményeként csoportársammal együtt vettünk fel. A kész videót csoporttársam vágta jó kis likvid d'n'b-re:) Most visszagondolva, hihetlen miket csináltuk. Ez a lendület 3.ik évre jócskán alábbhagyott. Tehát a videó elkészítése kb. két napba telt, az eredmény pedig egy "lájk" a japánok tanárától... Szóval ahhoz képest, hogy mennyit melóztunk vele nem kaptunk érte valami nagy elismerést. A diákokat akiknek csináltuk, szinte teljesen hidegen hagyta. Valószínüleg egyszerűen nem fogták fel, hogy mi az amit látnak, vagy egyszerűen meg se nézték. Hát hát, ezt hívják energia pocsékolásnak.
Na de, rátérnék egy kicsit az előadás tartalmára. A közös kommunikáció célja az volt, hogy olyan információkat osszunk meg egymással a japán diákokkal, amelyek hasznosak lehetnek ha netalántán a másik fél fővárosában szeretnék közlekedni. Igyekeztem egy áttekintés nyújtani a Budapesti tömegközlekedés hálózatáról, árairól stb... A bemutatást a repülőtéren kezdtem, majd így haladtam befelé a város központba. A tömegközlekedési eszközök bemutatását a metróval kezdtem, majd egyenként a többi jármű, illetve járat jellegzetességeit is felvázoltam. Kitértem a jegyvásárlás nehézségeire, valamint a jegyellenőrzés kellemetlenségeire. A prezentálás végig szarkasztikus műfajban zajlik, melyben a BKV zrt. iránti érzéseim tisztán tükröződnek. Egy picit túl is lőttem a célon az utolsó diával, de hát nincs mit tenni:P Alapvetően szerintem egy jó munka. Van célja a prezentációnak, felépített gondolat menet van végig vezetve, informatív, viszont hosszú, és éppen ezért lapos is, ezenkívül a diák minősége is hagy némi kihagyni valót maga után. Sajnos a díszpompa elmaradt, viszont helyette sok esetben saját anyagokkal dolgoztam, ami szerintem megnöveli a valódi értéket, mégha ez nem is jön le elsőre.

Hassha melody



A vonatok induló-melódiáiról szóló projekt a kedvenceim közé tartozik. Bár elsőre örültségnek tűnik ez a téma, valójában meglepően mélyre lehet benne ásni. Alapvetően nem tudományos megállapításokat hozni, csupán kedves dolognak tartom, hogy Japánban a főbb vasút-vonalokon fél perces csilingelő dallammal jelzik, hogy indul a szerelvény. A bennem bujkáló zenész számára ez egy nagyon vonzó téma. Kis utánaolvasás után megismertem a hassha-melody eredetét, és rá kellett jönnöm, hogy attól még mert rövid, egyszerű hangszerelésű zeneművekről van szó, attól még ezek olyan zenei alkotások, amelyeket szerzői jog véd. Hát egy kicsit abszurd, de végülis ha belegondolunk a family frost szignálját csak a family frost kocsi használhatja(vagy nem?). Lényeg a lényeg, hogy a hassha-melody-t illetően teljes értékű művészetről kell beszélnünk, amelyet én személy szerint a szintén az egyik híres japán műfajhoz a haiku-hoz tudnék hasonlítani. Bár a hassha melody hossza a haikuhoz hasonlóan nincs ne konkrétan meghatározva még is alapvető, és kötelező stílus jegyeket felismerhetünk: pl csengő hangszín, 5-15 másodperces hossz, jellegzetes befejező akkord stb... Mivel az egyetemen arra nevelnek, hogy mindig találjak ki valami kutatási célt, még akkor is ha különösebben nincs, itt azt találtam ki, hogy azért kutatom ezeket a melódiákat mert furcsának találom, hogy a világon csak a japánok kattantak rá ennyire (a többi országról igazából nem tudok), ezért úgy gondoltam, hogy ha megvizsgálom ezt a jelenséget, akkor rálelhetek valami olyasmire ami a japánok lelkületében egyedinek mondható. A válasz "a japánok szeretik az apró dolgokat". Hát nem hangzik valami bravúrosan, de alapvetően arra lehet asszociálni, hogy a japánok mindig ügyelnek a részletekre. Ügyelnek arra, hogy mindenki megfelelően fel tudjon készülni a vonat indulására, valamint arra, hogy a felszálláshoz kellemes hangulatot kölcsönözzenek. Természetes a hassha melody nem bír természet feletti erővel. Tehát ha valakinek szar napja volt, akkor a hassha melody legfeljebb egy idegesítő csipákolásnak tűnhet, én mégis kedves dolognak tartom, ami visz egy kis színt utazásba.

A mini kutatás eredményét japán nyelven foglaltam össze:

Hassya Melody

Sziasztok!
Először is riszpekt, hogy ellátogattál erre az oldalra. Nevem Csordás Gyula, alias Alpakka (mint a fém ötvözet). 2007-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Károli japánszakán (Kre-btk) és lassan befejezem a harmadik kemény évemet is. A három év alatt számos előadást, prezentációt, kutatást kellett készíteni, amelyeket szeretnék megosztani ezen az oldalon. Munkáim témái a japán kultúrához kapcsolódnak. Legtöbbször igyekeztem zenével kapcsolatos kutatást végezni, mivel a jövőben a japán zenével szeretnék foglalkozni. Munkáimat sok esetben google prezentáció formátumban készítettem el, amelyek értelmezéséhez azonban külön magyarázat szükséges.